Értékelés #11 - Zágoni Balázs: A Gömb

Idén áprilisban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában Zágoni Balázs új, már nem a kisebbeknek íródott könyve, a Gömb. Ez a disztópia a talán nem is olyan távoli jövőbe kalauzolja el az olvasóit, és egy olyan világba nyújt betekintést, ahol az ellenséged a barátoddá válik, ahol a bizalom és az őszinteség ritka kincs és, ahol a túlélés érdekében csak magadra számíthatsz. Ismerkedj meg a hűséges Vikkel és a lázadó Ajlával. Éld át te is a néha kellemes, ám többnyire szenvedésekkel és küzdelemmel teli történetet ebben a szokatlan, távoli világban - ami néha nem is tűnik annyira másnak, mint amiben ma élünk.

Megjelenés: 2018. április

Kiadó: Móra Könyvkiadó

Oldalszám: 360 oldal

Besorolás: disztópia, ifjúsági

Sorozat része: igen

Fülszöveg: Az Európai Unió felbomlik. Az országok városállamokra esnek szét, a nyugdíjasok első lázadását újabbak követik, megjelenik a röghöz kötés és a neojobbágyság. A gyerekek öröklik szüleik adósságait, ezért csak egyetlen módja van, hogy az ember ne legyen haláláig a Város szolgája: ha csatlakozik a falon kívüli kolóniák egyikéhez. A tizenhárom éves Vik egy gombászkolóniában él, az egy évvel idősebb Ajla pedig a Városban. A fiú minden nap a túlélésért küzd, a lánynak sejtelme sincs, mi történik a falon túl. Mielőtt a sorsuk összefonódik, Vik találkozik a rejtélyes eredetű Gömbbel, és ez örökre megváltoztatja az életét.

Ez a történet nem a műfaj fanatikusainak íródott. Nem azoknak, akik szinte már az összes megjelent disztópiát olvasták, és fejből tudnak részleteket idézni a Hogyan írjunk tökéletes disztópiát, úgy, ahogy a nagykönyvbe meg van írva? című könyvből. Ez nem az 1984, és nem is a Gulliver utazásai - szóval, aki a nagy klasszikusokra vágyik, tegye le ezt a könyvet. A másik opció, hogy lejjebb adtok az igényeitekből, mély levegőt vesztek, és ahogy Vik is tette, fejest ugrotok A Gömb világába - mert tényleg kár lenne kihagyni ez az élményt szerintem!

a könyvről

Őszintén szólva könyv nem döbbentett meg még így - persze jó értelemben. Nem azt mondom, hogy A Gömb egy lehetséges jövőképet tár elénk, de akár ez is bekövetkezhet. 

A történet szerint Vik egy kis gombászkolóniában él édesapjával, ahol mindennap küzdenie kell a túlélésért, harcol azért, hogy legyen mit enniük, legyen víz a fürdéshez és gyűjtöget, hogy tudjanak majd az eladásból pénz csinálni. Még az olyan alapvető jogokban sem részesülhet soha, mint például az oktatás vagy az egészségügy. Elméletben 13 éves, de a könyv olvasása során egyszer sem éreztem, hogy tényleg annyi lenne. Fiatal kora ellenére kénytelen volt ideje korán felnőni, felnőtt fejjel gondolkodni, élni  és túlélni egy olyan világban, ahol előtte már sok felnőtt elbukott. 

De legalább szabad.

Nem úgy, mint Ajla. Ő, amióta az eszét tudja mindig is a Városban élt - meg van mindene, kényelem és igazi, családias otthon. Nem nélkülöznek, iskolába járhat és szórakozhat is a szabadidejében. Nem kell aggódni semmi miatt soha, mégsem őt választanám, ha valakinek a bőrébe bújhatnék a szereplők közül.

Mert ő fogoly.

Tényleg igaz, hogy a pénz nem boldogít, szabaddá meg pláne nem tesz. Legalább is ebben a történetben nem. Szerintem a könyv komoly társadalmi problémákat vet fel, amikkel általában nem vagyunk hajlandóak foglalkozni. Ott van például a kirekesztettség. Ha meglátunk valakit, akit a közösség kivet magából, igyekszünk nem foglalkozni vele, és örülünk annak, hogy nem mi vagyunk az ő helyében. Vagy az általánosítás. Megbélyegezünk egy személyt azzal például, hogy erőszakos, és utána hirtelen már leírunk magunkban mindenkit, akinek csak egy kicsi köze is van hozzá például rokoni szinten. Mert ő az anyja lánya, vagy az apja fia. Szóval értitek. A könyvben ugyanez történik - megbélyegezik a kolóniákat a vadember címkével, általánosítják őket a társadalom szemében és hirtelen minden egyes kolónia lakó közutálat tárgyává válik. Kérdem én, hol itt az igazság? Tudom, Mátyás meghalt...

De akár filozofálhatnánk is arról, hogy mi teszi az embert szabaddá, vagy, hogy hol kezdődik az igazi, és hol a mások által vezérelt élet? Mikor számít egy árulás igazán annak? Mikor nevezhetünk egy barátot igaznak? Létezik megbocsátás súlyos árulás után? Vagy, hogy mikor és miért cserélődhet fel a szülő-gyerek szerep egy családban?

Ez utóbbira akarok csak válaszolni - a többire a válaszom túl spoileres lenne, és nem akarom lelőni a csattanókat, vagy elvenni a könyvtől bárki kedvét. Gyakran éreztem úgy, hogy ebben a történetben Vik felelősségteljesebb és komolyabb, mint a szülei - legalább is annyi döntési helyzetbe kényszerült, hogy muszáj volt felnőnie hozzájuk. Nem éreztem úgy, hogy ebben a történetben szükség lett volna a szülőkre egészen a könyv végéig. Mert akkor értelmet nyert minden, és erősen át kellett értékelnem magamban a szüleiről alkotott véleményemet. De megérte, alig várom a folytatást!

Azt hinné az ember, hogy ez egy egyszerű ifjúsági regény, és részben tényleg az is. De ha az ember a történet mögé néz úgy igazán, akkor megtalálhatja a komoly tartalmi hátteret is. Persze élvezni is lehet egyszerűen a történetet - volt, hogy a Balaton parton üldögélve egyszerűen hátradőltem és csak élveztem azt az akciót, fejtörést és érzelmi töltetet, amit ez a könyv nyújtott számomra. 

Elég feministának tartom magam, és általában nem szeretem, ha egy könyv a férfi narrációjával íródott. De Vik gondolatait, küzdelmét önmagával és az élettel egyszerűen élveztem. Tetszett az a karakter és jellemfejlődés, ami az egész könyvet végigkíséri, ahol Vik árulás és barátság, szerelem és szabadság között vívódik, miközben az életéért is küzdeni kell. Nem ül le egy percre sem az izgalom, az események szinte végig filmszerűen pörögtek a fejembe, gyakran kaptam magam azon, hogy mikor felnézek szinte várom, mikor ugrik elém Vik és Rod, miközben kettejük néma küzdelméről olvasok. Szinte láttam magam előtt mindenkit és mindent, a leírások néha megdöbbentően élethűek voltak, már majdnem tényleg a Városba vágytam. A világleírása is egyedül álló volt, ahogy a cselekmény sem mindennapi. És aztán ott van a rejtélyes Gömb. Minden körülötte forog, igazi talány mindenki számára - mégsem tudja senki ki és honnan jött. Szinte meseszerűvé válik a történet, mikor feltűnik és minden egyes oldal csak még kíváncsibbá tett azzal kapcsolatban, hogy mi is ő igazából.

Az egyetlen negatívum, hogy hiányoltam Ajlát. Nem sok minden derült ki vele kapcsolatban, örültem volna, ha az ő szemszögében is olvashattam volna pár fejezetet, érdekes lett volna egy városi lány gondolatait, érzéseit és őt magát is megismerni. Remélem, hogy a folytatásban ez bőven pótolva lesz!

Összességében élveztem, kikapcsolt és remekül elszórakoztatott. Érződött rajta kissé, hogy ez az író első könyve és egy trilógia első kötete is ráadásul, de számomra ez semmit nem vett el az élményből. Sőt! Az utolsó oldal után szinte sírva fakadtam, amikor rá kellett jönnöm, hogy még várnom kell. annyira szerettem volna már gyorsan előkapni a folytatást. Viszont tényleg szükségem van a második részre, és nem csak azért, mert annyira-nagyon-kegyetlenül szeretném tudni, mi lesz Vik sorsa. Na jó, de pontosan azért! Szóval ide vele!

HOGY AJÁNLOM-E?

értéKELÉSem

Azoknak ajánlom, akik igazi kalandot keresnek, 

egy olyan világban, ahol életet is már csak pénzen lehet venni. 

Azoknak, akik szeretik a rejtélyeket.

Vagy épp azoknak, akik egy ütős disztópiát keresnek.

Ebben az esetben ez pont a TE könyved.

Rendeld meg a Móra MOST 25% KEDVEZMÉNNYEL!