Bár nagyban összecsapnak a fejem fölött a fellegek (értsd: vizsgaidőszak), meg kell tennem, amit megkövetel a haza. (értsd: muszáj volt írnom egy bejegyzést erről a könyvről!) A Vér és csont gyermekei számomra 2019 egyik leginkább várt olvasmánya volt. Csaknem a külföldi megjelenés óta követtem a kritikákat, és mikor már épp terveztem beszerezni angol nyelven, hirtelen a Maxim kiadó bejelentette a hazai megjelenést, jó érzékkel épp időben. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ennyi energiát fektettek abba, hogy elhozzák a magyar olvasóknak is Zélie történetét, illetve a recenziós lehetőséget is természetesen!
Kiadó: Maxim
Kiadás dátuma: 2019
Besorolás: fantasy, váltott szemszög, mágia
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 4,2
Oldalszám: 510 oldal
Fülszöveg: Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte. Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől. A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát. Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
KÖNYVRŐL
A Vér és csont gyermekei már a megjelenését követően, azonnal nagy népszerűségnek örvendett külföldön - a New York Times eladási sikerlistáján 34 héten keresztül vezette, és az írónőnek egy filmes megállapodást is sikerült tető alá hoznia ezidő alatt. Ha ez nem bizonyítja a könyv sikerét, akkor nem tudom mivel támaszthatnám még alá.
Ennek ellenére úgy tűnik itthon már nem örvend ekkora népszerűségnek, jelenleg a molyon is csak 86%-os népszerűségi indexet sikerült kiharcolnia. Hogy ennek mi lehet az oka, sajnos fogalmam sincs, de rendkívül csalódott vagyok, mert fontos témát boncolgat az írónő. Igaz, Magyarországon nem releváns ez a probléma, mégis az embereknek illene tisztában lennie azzal, hogy mi zajlik még ma is, a 21. században a nagyvilágban. Adeyemi a feketék igazságtalan elnyomását mutatja be egy kitalált világon keresztül, amelynek legtöbb elemét (a helyszíneket, a nyelvet, a kultúrát) a valóságból adaptálta. Például ki gondolta volna, hogy a Yoruba szó a valóságban egy Afrikában őshonos, etnikai népcsoportot takar, az Orisha pedig valójában a Yorubák szerint a lélek emberi megnyilvánulása, egy valódi kultusz.
Adeyemi bár egy egész kultúrát nyújt át a művén az olvasóknak, ami egyszerre varázslaton és mesebeli, mégis egy sötét arculatot kölcsönöz a könyvnek az, hogy a drámai, komor elemekkel a valóságot írja le, a mai Afrikát - polgárháború szülte diktátorok, korrupt katonaság, népirtás, szegénység, éhség, szexuális erőszak, árvaság, rabszolgaság és a megkülönböztetés, rasszizmus. Igaz, hogy ennek töredéke már sztereotípiákon nyugszik, mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy bár távol van, de ezeknek a dolgoknak nagy része valakinek a Nagybetűs Valóság.
A szereplők is ezt próbálják meg visszaadni. Zélie hosszú utat jár be, hogy felnőjön egy olyan feladathoz, amit előtte sokkal tapasztaltabbak emberek buktak el, ő mégse adja fel. Tisztelem a benne rejlő kitartást és élni akarást, az áldozatkészségét és a jövőbe vetett hitét. Persze nincs igazi hit, némi bizonytalanság nélkül, de Adeyemi erre is tökéletes megoldást talált. Társakat, barátokat - amikre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy valamit elérjen az életben.
Szép történetvezetésen keresztül vezet minket végig az írónő ezen a varázslaton, mégis szomorú, komor világon. Részletgazdag helyszínek, elismerően kitalált karakterfejlődések és izgalmak tarkítják a könyv hasábjait. A szereplők könnyen a szívünkhöz nőhetnek, és a könyv végére ez annyira igazzá vált, hogy azon kaptam magam, együtt küzdök Zélivel, Tzainnal és Amarival a túlélésért, egy szebb jövőért és a népükért. Magával ragadó könyv!
Számomra a könyv legbosszantóbb "tulajdonsága" a váltott nézőpont volt. Ízlések és pofonok, de momentán én ki nem állhatom, ha megszakítják a történet fonalát, és hirtelen máshová hajítanak. Hiába lényeges rész az is, utálom ha valamit nem zárnak le rendesen. De körülbelül ennyiben ki is merültek a negatívumok a listámon.
Nem szeretnék ódákat zengeni a könyvről, nem az a célom, hogy divat könyvet teremtsek a Vér és csont gyermekeiből. A komoly tartalom intelligens közönséget kíván. De mégis, aki kíváncsi arra, hogy mit érezhettek száz éve az Amerikában élő fekete férfiak és nők, milyen egy valós elnyomás élménye és hisz abban, hogy a jövőnket mi formáljuk mindenképpen egyszer olvassa el Adeyemi művét. Lehet nem fogja szeretni, az idősebb korosztály már gyerekesnek tartja majd, de ez egy könnyedebb mű erről a témáról a történelem könyvekhez képest.
Adeyemi bár egy egész kultúrát nyújt át a művén az olvasóknak, ami egyszerre varázslaton és mesebeli, mégis egy sötét arculatot kölcsönöz a könyvnek az, hogy a drámai, komor elemekkel a valóságot írja le, a mai Afrikát - polgárháború szülte diktátorok, korrupt katonaság, népirtás, szegénység, éhség, szexuális erőszak, árvaság, rabszolgaság és a megkülönböztetés, rasszizmus. Igaz, hogy ennek töredéke már sztereotípiákon nyugszik, mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy bár távol van, de ezeknek a dolgoknak nagy része valakinek a Nagybetűs Valóság.
A szereplők is ezt próbálják meg visszaadni. Zélie hosszú utat jár be, hogy felnőjön egy olyan feladathoz, amit előtte sokkal tapasztaltabbak emberek buktak el, ő mégse adja fel. Tisztelem a benne rejlő kitartást és élni akarást, az áldozatkészségét és a jövőbe vetett hitét. Persze nincs igazi hit, némi bizonytalanság nélkül, de Adeyemi erre is tökéletes megoldást talált. Társakat, barátokat - amikre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy valamit elérjen az életben.
Szép történetvezetésen keresztül vezet minket végig az írónő ezen a varázslaton, mégis szomorú, komor világon. Részletgazdag helyszínek, elismerően kitalált karakterfejlődések és izgalmak tarkítják a könyv hasábjait. A szereplők könnyen a szívünkhöz nőhetnek, és a könyv végére ez annyira igazzá vált, hogy azon kaptam magam, együtt küzdök Zélivel, Tzainnal és Amarival a túlélésért, egy szebb jövőért és a népükért. Magával ragadó könyv!
Számomra a könyv legbosszantóbb "tulajdonsága" a váltott nézőpont volt. Ízlések és pofonok, de momentán én ki nem állhatom, ha megszakítják a történet fonalát, és hirtelen máshová hajítanak. Hiába lényeges rész az is, utálom ha valamit nem zárnak le rendesen. De körülbelül ennyiben ki is merültek a negatívumok a listámon.
KONKLÚZIÓ
Nem szeretnék ódákat zengeni a könyvről, nem az a célom, hogy divat könyvet teremtsek a Vér és csont gyermekeiből. A komoly tartalom intelligens közönséget kíván. De mégis, aki kíváncsi arra, hogy mit érezhettek száz éve az Amerikában élő fekete férfiak és nők, milyen egy valós elnyomás élménye és hisz abban, hogy a jövőnket mi formáljuk mindenképpen egyszer olvassa el Adeyemi művét. Lehet nem fogja szeretni, az idősebb korosztály már gyerekesnek tartja majd, de ez egy könnyedebb mű erről a témáról a történelem könyvekhez képest.
szóval HOGY AJÁNLOM-E?
Azoknak akik nem félnek a valóságtól, akik elutasítják a megkülönböztetést, a rasszizmust és az elnyomást. Akik egy komoly, mégis izgalmas történetre vágynak. Fantasy rajongóknak alapdarab.
ÉRTÉKELÉSEM
ÉRTÉKELÉSEM
A könyv megrendelhető a Book24 és a Maxim oldalán is! De a ellátogatnátok véletlen a nemsokára esedékes Könyvhéten a Maxim standjához, akkor két másik könyvet választva egy könyv a tiétek lesz a három közül ingyen! Szóval ne habozzatok egy percet se!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése