Értékelés #17 - Csóti Lili: Hetedvérig

Nehezen, és talán egy kissé izgatottan is fogtam neki ennek az értékelésnek. Na, nem azért mert negatív tapasztalataim lettek volna a könyvvel kapcsolatban. Csak ez az első, hogy egy első könyves, még nálam is fiatalabb írónő művét kell górcső alá vennem, ami nagyon szokatlan és kissé megijeszt, hogy óvatosan kell bánnom a szavakkal. Nem szeretném, ha elijesztenék bárkit is - egy félreértett fél mondattal is akár - az írói pályától, főleg a Lilihez hasonló, hatalmas kreativitással és tehetséggel megáldott személyeket.

Kiadó: Twister Media
Kiadás dátuma: 2019

Besorolás: kortárs,  urban fantasy

Oldalszám: 672 oldal

Fülszöveg: Rosenwyn Blair számára összejöttek a dolgok. Anyja szülővárosába költözik, melynek máskor viszálykodó lakossága egyvalamiben biztosan egyetért: őt kimondottan utálják. Újonnan megismert családja egy rakás hátborzongató boszorkányból és őrült unokatestvérből áll, ami lehetne akár vicces is, de nem az.
Egyetlen barátja egy veszedelmes démon.
És ha mindez még nem lenne elég, egy gyilkossági ügybe keveredik, miközben természetfeletti ellenfelei üldözőbe veszik.
A tél beköszöntével pedig az elszigetelt településen összecsapnak az e világi és túlvilági erők.

ELSŐ BENYOMÁSOK

Már jóval a megjelenés előtt kinéztem magamnak a fülszöveg alapján. Szeretem azokat a történeteket, amiben a természetfeletti minden faja képviselteti magát - főleg, ha egy ember köré csoportosulnak, ami bár itt nem releváns, de ez nem von le az értékéből. Mivel a Hetedvérig friss megjelenés, spoilermentes értékelést kéne nyújtanom át az olvasóknak. Hát... igyekezni fogok, de lehetetlen vállalkozásnak tűnik egyelőre.

Egy első könyves, fiatal írónő könyvéről az embereknek általában megvan a véleményük látatlanban is - nagy részük negatívan áll az ilyenekhez. Elég gyakran egyet is szoktam érteni velük, és nem mondom, hogy most kivételesen nem, sajnos. Érezni a történet pontjain egy karrier kezdetét, a kezdeti szárnypróbálgatásokat (amik egyébként egy tehetséges írónő előképét vetítik előre.) Lili egyébként a Twister Media kiadó [bekezdés] pályázatának egyik győztese Alynne Webbhez és Frey Évához hasonlóan, akikről szintén írtam már korábban egyébként!

Egy utolsó megjegyzésként pedig még könyv vastagságát illetően pedig annyit had jegyezzek meg, hogy mindenki elhiheti, szükség van rá - a könyv felénél azt vettem észre, hogy csak azt ismételgetem: mégmégmég! Ne ijedjetek meg a méretétől, kárpótlásban miatta úgyis bőven lesz részetek!

A könyvről

Nem tudom, hol is kezdjem. Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban - egyik szemem sír, a másik nevet. Mikor belevágtam a könyvbe, nem igazán voltak elvárásaim, mire a végére értem, tele lettem velük.

Egy egyszerű történetnek indult. Rose, az új lány és édesanyja hazatérnek a szülővárosukba, ahol a lánynak lehetősége nyílik mindarra, amire a világtól elzárkózva nem sikerült neki. Új barátokat szerez, miközben egyre több és több rejtély halmozódik fel a környezetében. Tetszett, hogy ahogy haladunk előre a történetben egyre több titok bukkant a felszínre, miközben a régebbiek a helyükre kerülnek. Fordulatokban nem volt hiány, épp felocsúdtam egyik döbbenetből, és rögtön a következő felé sodródtam. 

NEGATÍVUMOK

Az első negatívum számomra a világ kidolgozottságában mutatkozott meg. Nem volt annyira kiélezve a természetfölötti tekintetében, mint amennyire vártam volna. Bár lehet, hogy az írónő nem is igazán akarta erre helyezni a hangsúlyt. Ettől függetlenül kevés dolgot tudtam csak meg a különböző fajok szokásairól, képességeikről, bár a történelmük a fejezetek közötti átfedésekkel fantasztikusan kibontakozott. Csak gratulálni tudok a mesei elemekért, gyönyörűen kiszínezték a történetet!

Dea, a Teremtő boldogsága végigsöpört a gömbön, mint a legvadabb vihar, amikor meglátta a lényt, s ez az erő adott hát végső életet Neki, akit Dea, a démonkirálynő és Boo, a boszorkánykirály teremtettek.

A második pedig a kezdeti lelkesedésem későbbi hiányában keresendő - egészen a könyv feléig izgatottan követtem Rose és Adriel kalandjait (Pedig hányszor hiperventilláltam egy-egy jelenetük után, miközben cseppfolyóssá olvadtam a kollégiumi szobám kellős közepén!) , ahogy kitárulnak előttem a falu szereplőinek mindennapjai, beindulnak az események és felmerülnek az első rejtélyek, aztán vége lett. Nem az egész történet iránt vesztettem el az érdeklődésem, csak a két főszereplő kapcsolatában beállt változás kissé elvette a kedvem, mintha ellopott volna valamit számomra a történetből ez az apró változás. Onnantól kezdve már inkább a rejtélyek megoldása érdekelt, amikben viszont nem volt hiány. Néha a kedvenc krimijeimre emlékeztetett!

Legnagyobb sajnálatomra a karakterek közül Adriel volt az, aki egyáltalán jött be. Lehet túl nagyok voltak a könyv végére kikerekedő elvárásaim, de valahol elvesztettem az iránta való érdeklődésemet. Annyira nyilvánvalóan következtek egymásból a hozzá kapcsolódó események, hogy szinte unalmassá vált. Lehet ez emberfüggő, de nekem ez a véleményem róla, sajnos. A mellékszereplők viszont kiszínezték helyette is a szürke hétköznapokat, érdekessé tették a történetet a jelenlétükkel és a titkaikkal.

– Addig örülj, amíg én is ott vagyok.
– Bocsáss meg, de bárhol is vagy jelen, képtelen vagyok örülni.

POZITÍVUMOK

A karakterek közül számomra legkidolgozottabbnak Rose minősült, nem meglepő módon. A főszereplőre vonatkozó okaimat, evidens, hogy nem kell megmagyarázni - az ő karakterének mindig összetettnek és könnyen azonosulhatónak kell lennie, ahhoz, hogy az olvasók szerethessék a történetet. Rose pedig bőven megfelel az elvárásoknak - nyílt, vicces és okos lány, aki küzd azokért, akiket szeret és igyekszik mindarra megoldást találni, amit az élet elé tesz. Nem árulok el újdonságot, ha elmondom, hogy bár a kezdetekben kirekesztettnek minősült, de a könyv végére igazi központi figurává vált a történetben, és a saját erejéből küzdötte odáig magát. Nem valami anyámasszony katonája, "várok a hősömre" típusú karakter - kiáll magáért, és odavágott, ha az élet úgy kívánta.

Maga a történet egyébként egész kerekre sikerült, bár a végén azért jó lett volna egy kerek, egész, lezárt befejezés - hiányoltam a jövő kilátásait a szereplők számára, nem éreztem így teljesnek. Egyébként maga a világ felépítése nagyon kreatívan ki lett találva, fordulatokban és izgalmakban gazdag történet kerekedett a könyv végére, és a negatív tapasztalatok ellenére is képes volt magába szippantani. A helyszínek kidolgozottsága is sokat lendített a történeten, egyszerűen bele tudtam magam képzelni Dorcha Bailey utcáiba, házaiba és eseményeibe, szinte kívántam is, hogy én is a történet része lehessek.

Végül a legnagyobb pozitívum számomra a nem várt meglepetések voltak. Hogy mennyiben volt részem! Szinte egymást taposták a nagy igyekezetben. Mesteri módon oldotta meg az írónő, szinte észrevétlenül csempészte be az apró rávezetéseket, segítségeket. Ha ezerszer nem mondtam, hogy "Na erre fixen nem számítottam!" akkor egyszer sem. Izgalom izgalom hátán, oldalról oldalra!

KONKLÚZIÓ

A vizsgaidőszak mámorában (se) komolyan meg kellett ezért az értékelésért harcolnom, szerencsére a könyvvel nem akadt ilyen gondom. Bár nagy dolgoknak tűnhetnek az általam említett negatívumok, de biztosíthatlak titeket, hogy ezek elég szubjektív kérdések - már csak azért is érdemes nekivágni a Hetedvérignek, hogy kiderítsétek, igazam van-e! Egyébként pedig egy remek, izgalmas történetet kaptam, végig sodródtam az egész könyvön, hagytam magam elrepíteni ebbe a rejtélyes, különleges világba, amit Lili számunkra teremtett. Igazán tehetséges írónő fog belőle válni, ez már most felsejlik a lapok között!

HOGY AJÁNLOM-E?

Azoknak, aki szeretik a tényleg izgalmas történeteket. A rejtélyek rajongóinak. Azoknak, akik kipróbálnák magukat a fantasy világában. Reménytelen romantikusoknak. Twister rajongóknak kötelező darab ez is!

ÉRTÉKELÉSEM

Akinek meghozta a kedvét az értékelés, és legyőzte a bizonytalanságát a megjelenés kapcsán:

ITT tudjátok megrendelni Ti is!

Molyon egyébként ITT tudjátok elérni a könyvet, ha pedig valami kérdésetek van a könyvvel kapcsolatban, Lilit a facebookon itt tudjátok elérni.