Kevés történet van, amire azt mondom szívig hatol, lelkeket tör ripityára, érzelmileg szétszaggat majd darabról-darabra újra összerak. Nehéz érzelmileg megingatni, megtörni meg pláne, de le a kalappal Amy Harmon előtt - még csak erőlködnie sem kellett, hogy ezt megtegye. A Twister Media 2016-ban ajándékozott meg minket ennek a csodálatos történetnek a magyar fordításával, és jó lenne, ha mindenkihez egyszer legalább eljutna!
Kiadó: Twister Media
Kiadás dátuma: 2016
Besorolás: kortárs, romantikus
Fordította: Marczali Ferenc
Goodreads: 4,34
Oldalszám: 366 oldal
Fülszöveg: Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
A KÖNYVRŐL
A nacionalizmus képviselői szerint az emberek tökéletlen lények, akik a tökéletességre vágynak. Bármit megtesznek azért, hogy gazdagok, szépek és sikeresek legyenek, legyen annak bármi az ára. Keresik a tökéletességet egy személyben, egy házban, egy életmódban. És közben elsétálnak az igazán fontos dolgok mellett.
Egy tökéletlen személy. Az igazán fontos pillanatok. Lehetőségek.
Majd aztán már késő lesz, és elszalasztottak mindent, ami az övéjük lehetett volna. Bár lehet már azelőtt elvesztettek mindent, mielőtt megszerezhették volna azokat. Ez a történet arra biztat, hogy ragadd meg a lehetőségeket, merj szerelembe esni és élj meg minden pillanatot, amíg még lehet. Az éremnek két oldala van - Fern, Ambrose és Bailey pedig ezt a két oldalt mutatják be, a saját szívszorító történetükön keresztül.
A TÖRTÉNETRŐL
Tragédiák - mindenki életében megesik, hogy az Élet elragadja tőle azt a személyt, akit a legjobban szeret, kit korábban, kit később. Melyik rosszabb szerintetek? Életben maradni vagy meghalni? A könyv főként ennek a témájával foglalkozik egy kisváros történetének lakóin keresztül.
Fern Taylor már gyerekkora óta tudja, hogy unokatestvére és egyben legjobb barátja bármikor meghalhat. A kiskorában megállapított izomsorvadásos betegsége már fiatalon parkolópályára tette mindkettejük életét. A két fiatal szinte pár nap eltéréssel születtek - ha van sors, akkor ő rendezte ezt így. Hogy ott tudjanak lenni ők ketten egymásnak. Amy valami elképesztően megható módon képes ábrázolni a gyermeki ártatlanság és meggondolatlan őszinteség tragikusan üdítő kettősségét. A fő cselekményt a gyermek Bailey és Fern életén keresztül (E/3-ban) ismerhetjük meg.
A történet 2011. szeptember 11-én kezdődik - a borzalmas terrortámadás napján, ami nem csak amerikaiakat, de millió más nemzetiségű embert sújtott le. A világ ekkor jött rá, hogy már nem olyan biztonságos semmi, a halál pedig bármikor kortól, nemtől és nemzetiségtől bármikor lecsaphat rád váratlanabbul, mint hittük előtte. A történet főszereplői mindannyian ekkor jártak a végzős évükben, pont a felnőttkor kapujában érte őket életük első nagy tragédiája.
2 éves voltam a valódi eset idején, szóval nem tudom mit érezhettek az emberek akkoriban. De mindig is valahogy így képzeltem. Amy képes megragadni a pillanatnak a varázsát, tragikusságát és kétségbeesését egyszerre, és átadni őket úgy, hogy elhiszed, veled történt meg mindez, tökéletesen átérzed. Ezért értettem meg, mit érzett Ambrose és mindenki más azon a napon. Dönteni, hogy mások elvárásai szerint élsz, vagy a magad kezébe veszed az életed, nem könnyű. Még nehezebb rájönni, hogy végül talán rossz döntést hoztál, és ezen mások élete múlt.
A valóság, ha jól éljük meg, mindig jobb, mint az ábrándozás.
Ez nem mindig van így, de nagy igazság. Vannak pillanatok, amiket meg kell élni, nem ábrándozni róluk. Hiába álmodozol arról, hogy egyszer hőssé válsz, ha nem hősként élsz, nem is válhatsz azzá. Élj úgy, hogy mások hősként emlékezzenek rád. Az Arctalan szerelemben számos olyan ember van, aki számomra igazi hős, még ha nem is tudja magáról - ők a mindennapok hősei. Nem vittek véghez világmegváltó tetteket, mégis életeket változtattak meg, mentettek meg a létezésükkel, a gondolataikkal és az érzéseikkel.
Bailey Sheen egy rokkant srác - nincs mit szépíteni ezen. Gyerekkora óta kerekesszékbe kényszerült a betegsége miatt. A legtöbb ember ilyenkor megkeseredik, gonosz lesz és dühös. Kezelhetetlenek lesznek és feladják. De nem Bailey, és ezért számomra ő a történet legnagyobb hőse. Minden áldott nap felkelt és szembe nézett a halállal, nem félt, nem volt se dühös, sem elkeseredve. Megélt minden egyes pillanatot, ami megadatott neki, kihasználta a lehetőségeit, és mindezalatt képes volt jó ember maradni. A könyv legnagyobb bölcsességei szerintem az ő szájából hangzottak el, és ő volt az egyetlen személy, aki képes volt úgy megsiratni, hogy a százas zsepi is kevés volt a könnyeimhez, amikkel Dunát lehetett volna rekeszteni. Ő egy csodálatos karakter. És az élet legnagyobb tragédiája éppen azért az, hogy ezek a csodálatos emberek halnak meg a legigazságtalanabbul.
"De a mester azt mondta, hogy utólag visszanézve arról, ami akkor a lehető leborzasztóbb dolognak tűnt, idővel kiderült, hogy valójában egy csodálatos ajándék. Azt mondta, Bailey megtanította őt szeretni, új oldalról látni a világot, a jelenben élni, és gyakran kimondani, hogy szeretlek. És hálásnak lenni minden egyes napért. Türelmet és állhatatosságot tanított neki. Megtanította neki, hogy vannak a világon olyan dolgok, amik fontosabbak a birkózásnál."
Ambrose Young a tökéletes férfi - pont Bailey ellentéte. Magas, okos, úgy néz ki, mint egy olasz fehérnemű modell és ráadásul még birkózik is. Mindenki úgy gondolja, hogy nagy jövő áll előtte. Egészen addig, míg az élet nem szól közbe. Az elvárások elől menekülve beáll katonának, és ráveszi a legjobb barátait, hogy tartsanak vele. Elmennek, a kisvárosban pedig ugyanúgy folytatódik az élet, ahogy előtte. A fiúk az alapkiképzésük után elmennek Irakba két éves szolgálatot teljesíteni. Azonban a szolgálat letelte után csak az egyikük tér vissza. Nem tudom elképzelni, milyen elveszíteni azokat, akiket a legjobban szeretsz, ráadásul úgy, hogy közben magadat hibáztatod. Mégis sikerült átéreznem, mit érzett akkor Brosey (Ismét csak ezer hála a csodálatos Amy Harmonnak!).
Ő az, aki tudta, hogy milyen volt teljes életet élni, szépnek és sikeresnek lenni. Addig, míg már nem volt az többé. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire tanulságos történet ez, mennyi élet igazság van benne és bölcsesség. Az írónő gyönyörűen bánik a szavakkal és az érzésekkel, szinte együtt szenvedtem Ambrose-zal végig. Elszomorító, hogy ilyen helyzetben emberek tényleg vannak.
Azt mondják a tragédia összehozza az embereket. Talán ez igaz is. Fern és Ambrose esetében tuti összejött. Pedig ilyen még a mesében sincsen. Mert Fern az, aki. Visszahúzódó, reménytelenül romantikus, aki nem hiszi el magáról, hogy szép. És ez az egész történet folyamán változatlan is marad. Nem Fern változik, hanem mi, olvasók. Mert Amy megtanít minket más szemszögből értékelni Fernt. A történetben ő legfontosabb láncszem, nélküle nem lenne az egész kerek. Ő az angyal, aki megment mindenkit, akire a legsérültebb személyeknek szüksége van. Azt mondanám rá, hogy tisztalelkű, igazán önzetlen, gyönyörű lelkű karakter, akire szeretnék felnézni! Amy karakterei tanítanak meg igazán az életre, nem tudok neki eléggé hálás lenni a sok-sok tanulságért. Ha van könyv, amit kötelezővé kellene tenni, akkor ez az! Az embereknek már hamarabb rá kellene jönniük az ilyen igazságokra, hogy kevesebbet szenvedjenek! Életeket is menthet akár!
KONKLÚZIÓ
Úgy érzem órákat tudnék még írni, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem ez a történet, milyen dolgokra jöttem rá, de valószínűleg sokan nem értenétek. Mert ezeket át kell élni inkább! Szóval azon leszek mostantól, hogy minél több emberhez jusson el ez a fantasztikus könyv. Ne aggódjatok amiatt, hogy a sok érzelem, okosság vagy tragédia miatt lapossá válik a történet. Amy gondoskodik arról, hogy kellő izgalommal, a könyv elejétől a végéig fent tartsa az érdeklődéseteket! Ez tényleg egy vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is. Sírni még nem sírtam ilyen jól egy könyvön, szinte megkönnyebbültem!
HOGY AJÁNLOM-E?
Mindenkinek, aki olvasási válsággal küzd. Azoknak akik egy megható, őszinte és szívhez szóló történetre vágynak. Akik unják a sok klisés történetet és valami egyedire vágynak. Akik nem félnek az igazságoktól, az érzésektől és a tragédiáktól. Akik szeretnének felállni a földről, újra élni és szeretni. Azoknak, akiknek szükségük van egy Baileyre. (Mert mindenkinek szüksége van egyre!)
ÉRTÉKELÉSEM
Ha tetszett az értékelésem, rendeljétek meg a Twister Media vagy a Líra oldalán Ti is!
"A küzdelem maga a győzelem!"Ezzel, a könyv legnagyobb igazságával búcsúzom!
Jó olvasást és csodálatos estét kívánok mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése