Exkluzív interjú a hamarosan Magyarországra látogató Rebecca Kuanggal

Az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg idén ősszel Mákháború című könyv, ami nálam rögtön felkerült a minden idők legjobb könyvei lista első helyére. Ez egy olyan könyv, ami azután is veled marad, hogy befejezted. Lassan ülepszik le benned, beszél hozzád és emlékeztet arra a sötétségre és haragra, ami az olvasás közben emésztett. Kihív, hogy nézz szembe a háború erőszakosságával és ésszerűtlenségével szemellenző nélkül.  Nem egy könnyű olvasmány, mégis ad valamit az Olvasónak, és ez az ami olyan különlegessé teszi.

Olyan megtiszteltetés ért, hogy most interjút készíthettem az elsőkönyves, nagyszerű Rebecca F. Kuanggal, aki kevesebb, mint fél év múlva Magyarországra látogat a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából. A jelenleg Angliában tanuló írónő volt olyan kedves, hogy türelmesen megválaszolta az elsőre nem túlságosan összeszedettnek tűnő kérdéseimet - és rendkívül meglepő válaszokkal rukkolt elő.

Kedves Rebecca,

Köszönöm, hogy időt szakítottál a kérdéseimre, és azt is megengedted, hogy bemutassak egy darabot a világodból. Nagy rajongója vagyok a Mákháborúnak, könyv régen tudott ennyire szíven ütni és megnyerni magának egyszerre. Alig várom, hogy személyesen is megismerhesselek áprilisban - az írót, aki alig valamivel idősebben, mint én magam, valami igazán maradandót és mesterit alkotott.

Kezdjük is egy egyszerű kérdéssel: Mondanál három olyan tulajdonságot, ami a leginkább jellemez téged, és amivel a legjobban le tudnád írni magadat?

Álmos, kimerült és kíváncsi.

Az SFF műfajon belül kik azok az írók, akik a legnagyobb hatással voltak rád, és a műveidre?

Ez egy nehezen megválaszolható kérdés, mert rengeteg könyvet olvasok, és nagyon sok különböző író inspirál pont ezért. Ha mégis választanom kéne, akkor azt mondanám, hogy a rám leginkább hatással lévő SFF írók, azok N. K. Jemisin (Az ötödik évszak, Az Obeliszkkapu, A megkövült égbolt), Ken Liu (A papírsereglet és más történetek, Láthatatlan bolygók), Pierce Brown (Vörös Lázadás, Arany háború, Hajnalcsillag) és Liu Cixin (A háromtest-probléma, A sötét erdő, A halál vége). Mindannyian nagyon különböznek egymástól, de úgy gondolom, hogy mindannyiuk munkásságának apró részleteit, elemeit felfedezhetitek a műveimben.

Mindig is író akartál lenni? El tudod képzelni, hogy ezzel keresd a jövőben főállásban a kenyered?

Valójában soha nem terveztem, hogy valaha hivatásos író lesz belőlem, és nem is igazán tudom elképzelni, hogy valaha főállásban írjak. Egy idő után unalmassá válna, illetve nem szeretnék egész nap a saját fejemben élni. Szeretem, ha több különböző feladattal vagyok ösztönözve a munkára. Jelenleg a felsőfokú tanulmányaimat végzem, hogy a kínai nyelv és kultúra doktorává váljak – és őszintén megmondom, szívesebben lennék egy főállású professzor, mint egy főállású író. Írni rendkívül szórakoztató, és szerintem elég jó is vagyok benne, ezért hobbi szinten továbbra is fogok írni könyveket. De szerintem, ha ebből állna az egész életem, akkor előbb-utóbb az írás elvesztené a varázsát.

Milyen hatással van rád, és az életedre, hogy ilyen nagy sikerült aratott a Mákháború debütálása?

Nem sokat változott azóta az életem, ugyanannyi időt töltök olvasással, írással és az iskolai feladataim teljesítésével. Persze – sokkal elfoglaltabb és stresszesebb vagyok mostanában, mióta az írást professzionálisabb szinten kell művelnem, nem csak, mint egy szórakoztató hobbit. Be kell tartanom a határidőket, népszerűsítenem kell a könyveimet és író-olvasó találkozókon kell részt vennem. Ez elég kimerítő tud lenni, különösen azért mert akkor vagyok a legboldogabb, ha elrejtőzhetek a szobámban és olvashatok. De nem panaszkodnék, nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom

Melyik szereplőd áll a legközelebb a szívedhez? Van olyan, akiben esetleg magadat látod?

Mind a három főszereplőm – Zsin, Kitaj és Nö-csa – rejt magában valamit a személyiségemből Mindannyian nagyon kedvesek a szívemnek. Ha mégis választanom kellene közülük, akkor Kitajt mondanám – valószínűleg ő a legjobb. Míg Zsin és Nö-csa mindketten valamilyen szinten borzalmas emberek, addig Kitaj kedves, hűséges és édes. Ő igazán túl jó ennek a világnak!

Úgy hallottam a Mákháború egy három részes trilógia lesz. Elengeded majd ezt a világot a 3. rész után, vagy azért tervezel visszatérni ide néhanapján?

Jelenleg nincsenek különösebb terveim arra, hogy visszatérjek ebbe a világba a trilógia lezárása után. Túl sok ötletem van más projektekhez, amiket szívesen felfedeznék már/kipróbálnék. Egy idő után unalmassá válna, ha ugyanazt a dolgot kellene csinálnom. Bár azt el tudnám képzelni, hogy írjak egy előzmény történetet a Trifekta számára, igaz majd csak a karrierem egy sokkal későbbi pontján.

Mi inspirált téged (könyv, zene, személy) a könyveid írása alatt?

Rengeteg minden tud inspirálni Főleg zenét hallgatok – mindegyik könyvemhez külön lejátszási listát készítettem, ugyanúgy, ahogy a különböző karaktereimhez is van.

Van esetleg most valamilyen futó projekted, amivel készülsz megörvendeztetni a rajongóidat?

Van egy nagyon nagy meglepetésem, amiről sajnos jövő évig még nem beszélhetek.

Hallottam, hogy Angliába költöztél 2018-ban. Tervezel esetleg Európai dedikálásokat Nagy Britannián kívül esetleg? Áprilisban Magyarországon ismét megrendezik a Nemzetközi Könyvfesztivált. A magyar kiadód, az Agave Könyvek már több alkalommal hívott meg külföldi szerzőket ilyenkor. Esetleg igent mondanál egy ilyen felkérésre akár?

Természetesen! Áprilisban Budapestre utazom, és már nagyon izgatott vagyok, mert még sosem jártam előtte Magyarországon.

És végezetül: milyen könyveket olvasol jelenleg?

Nagyon sok mindent olvasok – egy héten legalább két könyvet fejezek be. Próbálok annyira széles körűen és változatosan olvasni, amennyire csak tudok – főleg mivel úgy gondolom, hogy rengeteget lehet tanulni a különböző műfajokból és írói stílusokból. Mostanában azok a könyvek, amiket a leginkább élveztem azok: Ocean Vuong: On Earth We’re Briefly Gorgeous, Samantha Power: The Education of an Idealist, Scott Hawkins: The Library at Mount Chair (Az Égett-hegyi könyvtár), Ronan Farrow: Catch and Kill és Julia Philips: Disappearing Earth.

Azok, akik esetleg kíváncsiak az interjú eredeti szövegére, angolul ezen a linken tudják elérni. Remélem Ti is annyira várjátok Rebeccát, mint én - főleg miután volt szerencsém egy kicsit jobban megismerni az interjú által és megtudni, hogy éppen ugyanolyan kimerültséggel küzdő, kíváncsi könyvmoly, mint akárki más a Moly Közösségben!

A fejléckép NEM az én tulajdonom, én mindössze a szöveget készítettem rá. A fordításban nyújtott segítségért köszönet Kovács Rékának!