Értékelés #20 - Holly Black: A semmi királynője (A levegő népe 3.)

Egészen mostanáig azt hittem, hogy allergiás vagyok a befejező részekre. Aztán volt szerencsém megismerni A levegő népe trilógiát, ami egy nehéz időszakon segített át, és elsőre teljesen magával ragadott. Nem meglepő tehát mennyire izgatott voltam a harmadik rész megjelenése kapcsán. Korábban a tündéres könyvekkel (Vastündérek, Wings, Tündérkrónikák) nem volt szerencsém, hamar meguntam őket, így nem kevés előítélettel kezdtem bele korábban Jude és Cardan történetébe. A trilógia záró kötete idén novemberben jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában. A magyar kiadás egy bónuszt is tartalmaz: helyet kaptak benne azok az bizonyos levelek, melyeket Cardan írt Judenak száműzetése ideje alatt.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás dátuma: 2020. november 20.

Besorolás: fantasy, ifjúsági

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,35

Oldalszám: 336 oldal

Fülszöveg: A ​hatalmat sokkal könnyebb megragadni, mint megtartani. Jude alaposan megtanulta ezt a leckét, amikor mérhetetlen hatalomért cserébe lemondott a gonosz király, Cardan feletti uralmáról. Tündérfölde száműzött halandó királynéjaként elveszettnek érzi magát, a semmi királynőjének. Ám megfogadja, hogy mindent visszaszerez, amit elvettek tőle. Az esély kétszínű ikertestvére, a szintén halandó Taryn képében érkezik meg, akinek az élete veszélybe kerül. Jude kénytelen vállalni a kockázatot, és visszatérni a veszedelmes tündérudvarba, valamint szembenézni a Cardan iránti érzéseivel, hogy megmentse a nővére életét. Csakhogy sok minden megváltozott Elfhonban a távozása óta. Háború közeleg. Jude beférkőzik az ellenséges tábor mélyére, és ő maga is belekeveredik a véres politikai csatározásba. Amikor egy eddig szunnyadó, ám igen erős átok elszabadul, pánik söpör végig a vidéken, és Jude választani kényszerül a becsvágya és az embersége között…

Figyelem! Minimálisan spoileres értékelés, csak saját felelősségre olvasandó.

Ne mondd, hogy nem szóltam!

A Gonosz király befejezése után úgy éreztem, egyszerűen többre van szükségem. MÉG! MÉG! EZ ANNYIRA JÓ! Szóval elég magasak volt az elvárásaim az utolsó résszel kapcsolatban. Mondhatnám, hogy A Semmi királynője hozta is a várt színvonalat, de akkor hazudnék. Vegyes érzéseim vannak még egy héttel is az olvasás után, csalódott és szerelmes vagyok egyszerre. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Most egy másfajta 'többetakarok' érzésem van, mint a második rész után. Ez bizonyos fokig elég kiábrándító volt. Minden, ami a Gonosz királyt lenyűgözővé tette - a politika, Jude cselszövése, könyörtelensége, a szereplők és a cselekmény bonyolultsága és rejtélyessége - hiányzott ebből a könyvből. A cselekmény hihetetlenül homályos volt, a politikát leegyszerűsítették, és mindennek a tetejében Jude totálisan megszelídült. 

A TÖRTÉNETRŐL

Maga a történet egy visszatekintéssel veszi kezdetét, ami alapjaiban meghatározza már a hangulatot és az elkövetkezendő jeleneteket. Egy sötétebb, homályosabb és titokzatosabb környezet jelenik meg az olvasó előtt, más színben tűntetve fel magát Cardant és Tündérföldét. És ahelyett, hogy megtudnánk, hogyan fog ez hatni Jude és Cardan kapcsolatára, egy betekintést kapunk Jude halandó mindennapjaiban. Ami valljuk be egy kissé unalmas és szürke, az ilyen jeleneteket nem egy záró részben várnánk. Igen, továbbra is egy vagány, badass hősnőt ismerhettünk meg, de én mégis csalódott vagyok. Jude mióta ennyire beletörődő, aki ennyire egyszerűen megadja magát? 

Aztán megérkezik az első megoldandó konfliktus Taryn személyében, az események pedig felpörögtek. Bár bizonyos szálak eléggé elvarratlannak tűntek megérdemelt volna egy alaposabb kidolgozást a nevetségesebbnél nevetségesebb megoldások helyett. Kényelmes és könnyű megoldások, amik nem illetek annyira a cselekmény izgalmaihoz, csalódást keltőek voltak. Persze a könyv terjedelme nem is lett volna alkalmas ezeknek a kifejtésére, így érthető, hogy Holly inkább más, jelentősebb dolgokra helyezte a hangsúlyt, a cselekmény meg elhamarkodottabbra sikerült. Pedig az alapkoncepció nagyon jó lett volna, csak a kivitelezés lett gyenge. Egy kezemen nem tudnám megszámolni hány spin off-ra lenne most szükségem...

Három dolog volt, amivel egyáltalán nem voltam megelégedve. Váratlanul értek igaz, viszont olyannyira értelmetlen és kényelmes megoldásoknak tűntek, hogy csalódást okoztak nagyon.

1. Taryn hirtelen felbukkanásának oka - amit tett. (A LEGNAGYOBB KÉRDŐJEL SZÁMOMRA.)
2. Cardan átváltozása
3. Jude és Cardan kapcsolata

Elkeserítő, hogy Holly hajlandó feláldozni egy potenciálisan jó sorozat végét különböző lehetséges spin offok kedvéért. MIÉÉÉÉRT? Ezenkívül kezdetben teljesen megfeledkeztem arról is, hogy függőben lévő háború / konfliktus van a Mélytenger királynőjével és Nicasia-val, aztán váratlanul valaki megemlítette, és egyszerűen, minden magyarázat nélkül ez is megoldódott. Hiába lettem volna kíváncsi arra, hogy mi is történt pontosan. Nicasia személyisége is 180 fokos fordulatot vett Jude-hoz hasonlóan,  a kíméletlen és határozott helyett egy érzelmesebb és szelídebb karaktert kaptunk. Egyszerűen nem tudom összeegyeztetni ezt az új embert azzal a Nicasia-val, akit korábban megismertem. Madoc továbbra is ugyanaz a hihetetlenül kíméletlen és kegyetlen figura volt, szerintem ő az egyetlen karakter, aki nem okozott valamilyen szinten csalódást. Csak az idegesített, ami a végén történt vele. Lady Asha karaktere pedig folyamatosan összezavar. Fogalmam sincs, hol áll ebben az egész drámában, és miért került bele egyáltalán. Nem értem a szerepét egyszerűen.

Szívem legnagyobb fájdalma, hogy Cardannal alig találkoztunk a könyv hasábjain. Folyamatosan azt éreztem, hogy TÖBB KELL BELŐLE. TÖBB CARDANT, LÉGYSZI! Annyival több jelenetet érdemelt volna szerintem. A Tarynnal kapcsolatos érzéseim pedig nem tűrnek épp nyomdafestéket. Én ANNYIRA nem tudtam volna megbocsátani neki, és felháborít, hogy minden büntetés nélkül kapott egy happily ever aftert...

Viszont mielőtt bárkit is elkedvetlenítenék, Holly Black továbbra is a mesemondók gyöngye, a váratlan fordulatok királynője, a meglepetések Ősanyja. Az akciódús jelenetek egy percre sem hagynak nyugton ülni, ide-oda kapkodtam a fejem, olyan gyorsan követték egymást az izgalmas jelenetek. Letehetetlenül gyorsan, esküszöm. Ha azt hiszed már végre mindent értesz, átlátsz a politikai szövetségek hálóján és a párkapcsolatok útvesztőjén is rendben átjutottál - na akkor nagyon benézted, és most épp Holly jót röhög a kínjaidon. Az azért el kell ismerni, hogy ebben a könyvben pont ezeket a dolgokat szeretjük alapvetően.

Nem szeretném senkitől elvenni az olvasás élményét, ezért igyekszem a spoilereket minimálisan megjeleníteni csak a bejegyzésben és nem leírni a konkrét cselekményeket, de egyszerűen nem lehet ezek nélkül normálisan bemutatni a történetet. Jude és Cardan is egyfajta jellemfejlődésen ment át így a végére a Kegyetlen herceg óta. Az elején egyáltalán nem voltam oda kettejük sokszor mérgező és keserű kapcsolatáért, egyáltalán nem is illetek össze szerintem. De így a történet haladásával ők is nagy változáson mentek át lépésről lépésre, látszódtak a kettejüket megváltoztató történések mozzanatai. Imádtam, ahogy Holly felépítette a kettejük közötti kirobbanó feszültséget, majd szépen lebontotta azokat a bizonyos falakat végül. A kedvenc karaktereim közé egyértelműen Cardant, Heathert, Oak-ot (aki egyértelműen egy kicsit a kicsi Cardanra emlékeztet) tudom sorolni, bennük nem csalódtam egyszer sem a történet folyamán.

És a végére Jude végre kiteljesedhetett - szinte ragyogott! (Mármint mindig ragyogott, de itt a legfényesebben!). Igazi királynővé vált. Amint azt A gonosz király végén láttuk Cardan, mint a Nagykirály, hatalmat gyakorol a föld felett és képes irányítani azt. És mint igaz felesége, Jude-nak is van egy része ebben. Ezen kívül alapvetően pedig nem volt hajlandó meghalni, és még a halál széléről is visszaküzdötte magát, hogy bosszút álljon. Nagyon szerettem látni, ahogy kardjával és nyelvével küzd, és megmutathatja a világnak, hogy Jude Duarte méltó Elfhon halandó királynőjének a tisztségére.

KONKLÚZIÓ

Ez az áttekintés kicsit hosszúra nyúlt egy befejező részhez képest, szóval lassan rövidre is zárom. Higgyétek el, hogy Holly Black következő magyar megjelenéséig is itt lennénk, ha folytatnám - és tudnám is egyébként. Beszélhetnék még Madocról, és arról, ami csak az irodalom egyik legdinamikusabb, legkreatívabb apa / lánya kapcsolataként jellemezhető. Beszélhetnék Taryn sorsáról, és arról, mennyire imádtam Grima Mogot, mennyire megvetettem Jarelt és Nore-t, hogyan szakadt meg a szívem Heather miatt..

Így az egészet végiggondolva és összefoglalva, hát.. vannak hibák, és még jobban vegyesek az érzéseim, mint az olvasás után közvetlenül. Ettől függetlenül ajánlom azoknak, akiknek tetszett az első két rész. De ha már ezekkel is gondjaid voltak, nem érdemes erőltetni az utolsó részt, nem éri meg, főleg akkor, ha szeretsz elmerülni a részletekben. Aki kevésbé alapos annak jó kikapcsolódás lesz, Cardan és Jude kapcsolata annyira imádnivaló, hogy aki szereti az égben egymáshoz rendelt kapcsolatokat, az őket is szeretni fogja. Nem bántam meg, hogy elolvastam, hiába az utolsó rész, akkor is az egyik kedvenc sorozatom fog maradni örökre.

És Ti mit gondoltok? Csalódás volt az utolsó rész, vagy tökéletes lezárása a történetnek?