2020. december 9., szerda

TFW | 5 könyv, aminek az olvasása hosszú időt vett igénybe


A mai TOP 5 SZERDA bejegyzés azokról a könyvekről fog szólni, amik hetekig vagy akár hónapokig ülnek a "jelenleg is olvasom" polcomon, és türelmesen várnak a sorukra. Mivel sajnos nem szeretek félbehagyni könyveket, így gyakran megesik, hogy akár több hónap is eltelik, mire egy könyvön képes vagyok átrágni magam. Emiatt persze gyakori vendék nálam az olvasási válság is, de az már egy másik történet...

Ezek általában olyan hosszabb hangvételű könyvek, amik szokatlan világban játszódnak, vagy teljesen újszerű történetről van szó, esetleg egy tőlem távolabb álló műfajba tartoznak, vagy a sűrű magánélet miatt nincs rá időm. Ez utóbbi a ludas leginkább legnagyobb sajnálatomra.




Stephanie Garber: Caraval - Jelenleg is olvasom, pedig már közel 1 hónapja nekiálltam. Igaz, ez technikailag egy újraolvasás lenne a második rész előtt, de mivel nem haladok, lehet átugrom, és csalok egy picit. Bár előre félek így mit várhatok a Legendarytől, ha már az első rész ennyire untatott, és nem ragadott magával. A szereplők személyisége túl egyszerű, az események nem követik gyors egymásutánban egymást, és a történet eléggé vontatott emiatt. Plusz mivel egy nehéz és vaskos könyvről van szó, nem szívesen cipelem magam sehova, itthon pedig keveset olvastam mostanában. Harcolok magammal, hogy melyik lenne jobb - tovább küzdeni, vagy átugrani.

Elizabeth Lim: Fénytörések - Ennél a könyvnél kellett rádöbbennem, hogy nem szeretem a retellingeket. Egyszerűen annyira nem tudtam elvonatkoztatni az eredeti történettől, hogy sokáig tartott mire átrágtam magam rajta. Hiába volt jó, és kerek, nekem nem jött be.


Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik - Időhiány miatt majdnem egy hónapig tartott. Ha mégis volt időm, folyton félretettem és inkább sorozatot néztem, mert nem volt idegzetem alaposan követni az eseményeket, és visszalapozgatni, hogy ki kicsoda. Persze végül hatalmas kedvenc lett, miután átrágtam magam a könyv egynegyedén, utána már olvastatta magát azért. Ráadásul erre egy komolyabb olvasási válságom időszakában kerítettem sort - rossz döntés volt!

Justin Cronin: A szabadulás - Hatalmas, vaskos és nehéz olvasmány. Ráadásul disztópia, és kicsit elvont is, így rendesen át kellett állítanom az agyam hozzá. Ettől függetlenül izgalmas volt.

R. F. Kuang: Mákháború - Szintén egy nehéz olvasmány - minden szempontból. A szerző valós eseményeket dolgoz fel, egy új, fantasy környezetbe költöztetve, ráadásul rendkívüli terjedelemben, tartalmas mondanivalóval fűszerezve.


Ti melyik könyvet olvastátok a leghosszabb ideig 2020-ban? Szoktatok félbehagyni könyveket?



Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése