Értékelés #4
Renáta W. Müller: TestVÉR
Nemrég lehetőséget kaptam eme csodálatos könyv elolvasására - köszönöm szépen az írónőnek ezt a fantasztikus élményt. Alig vártam, hogy végre hozhassam az értékelésemet, bár igazán nehezemre esett, hogy ne menjek bele a legapróbb, totálisan nem spoiler-mentes részletekbe. MISSION IMPOSSIBLE.
Bárki, aki vad és fékteles erotikus jelenetekre vagy éppen mocskos dolgokra vágyik csapja fel a Káma Szútrát. A TestVÉR ebben az esetben nem az a könyv, amit valószínűleg keres. Ebben igényesen megírt fülledt erotikát, sírig tartó hűséget, rengeteg szenvedélyt és odaadást találsz. Meg persze Jamie és River Haileyt, akik már önmagukban felejthetetlen élményt nyújtanak. Ki ne hagyd a velük való találkozást!
Megjelenés: 2017.
Besorolás: romantikus, erotikus, NA
Oldalszám: 544
Fülszöveg: „Egyszer olvastam egy idézetet: A sors gondoskodik róla, hogy ki lépjen
az életedbe, te pedig eldöntheted, hogy ki maradjon… Baromság! Én
határozottan úgy érzem, hogy velem a végzet gonosz játékot űz,
gyerekkorom óta. Amikor a Hailey ikrek berobbantak az életembe,
fenekestül felforgatták azt, az egekbe emeltek, hogy aztán a szakadék
legmélyére taszítsanak. River imádnivaló, szexi antropológus, született
sármőr, míg Jamie, aspergeres komputerzseni, közösségbe beilleszkedni
képtelen különc. Nincs még két annyira különböző ember, mint ez a két
férfi, mégis ők a végzetem. A mámor és a reményvesztettség, a boldogság
és bánat forrásai egyben.
Hannah Logan vagyok. A lány, aki kétszer szeretett életében, és aki egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt áll.”
Hannah Logan vagyok. A lány, aki kétszer szeretett életében, és aki egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt áll.”
A TestVÉR erotikus műfaj igazi gyöngyszeme - mély tartalom és féktelen szenvedély kettőse teszi igazán különlegessé. Hannah Logan és a Hailey ikrek története csak úgy felrobbantja az érzékeit mindazoknak, akik hajlandóak megismerkedni a történetükkel.
Első mondat:
"Úgy érzem, meggyulladok."
A fülszöveg és a borító volt az első, ami felkeltette az érdeklődésemet. Imádok mindent, ami ikrekről szól - bár már nem tudom miért. Pláne, ha fülszöveg már egy szerelmi háromszöget sugall. Végül így nyert meg magának Hannah is a dilemmájával - melyik Hailey fiú legyen a befutó: Mr. Sármőr vagy Mr. Túl-szexi-vagyok. A borítón szereplő pillantások pedig szerintem különösen figyelemfelkeltőre sikerültek, imádom!
Tetszett, hogy az írónő azonnal beledobott a cselekmény kellős közepébe. Még felfogni sem volt időm hol vagyok, de körülöttem már folyamatosan pörögtek az események. Sőt, az egész történet alatt sem lehetett egy perc nyugtom sem. Izgultam és sírtam, nevettem és csalódtam - persze nem a műben.
Szerkezetében eltér azoktól a könyvektől, amiket eddig olvastam. Vegyesen vannak benne a múlt visszaidézése és a jelen eseményeit leíró részek, illetve néha hónapra lebontva összegzi az írónő a történéseket. Különösen tetszett, hogy nem csak Hannah szemszögéből olvashattam a cselekményt, hanem kicsit a másik oldalról is bepillanthattam az események mögé. Néha ugyan kicsit összezavart ez a szerkezeti lebontás, de azért hamar sikerült behoznom a lemaradást.
A szereplőkről
River Hailey szintén a történet egyik meghatározó szereplője. Kínok között vergődve vagyok csak képes spoiler-mentesen írni róla - elég nehéz, de talán sikerülni fog. Riv lélekmelengető karakter, jobb szó nincs rá. Felüdít, és feltölt élettel. Lelkes, vicces és erős - tetszik a kalandvágya, hogy folyamatosan menni és kutatni kell. Ezen kívül persze hozza a szexi pasi vonalat - of course, ez nem hiányozhat. Másik oldalról viszont kicsit naivnak tűnt, hogy a jelentős dolgokat nem veszi észre, illetve elég önzőnek is tűnt. Később igaza volt Jamienak, hogy ami a nászúton történt, az az ő hibája. Lett volna lehetősége - jó! -, hogy ne történjen meg az, ami de ő inkább elsétált. Sajnos nem igazán sikerült a kedvenc szereplőmmé válnia, a könyv elején sem volt már annyira szimpi, én végig Jamie-nek szurkoltam.
És akkor jöjjön Ő maga, Mr. Jamie Azt-a-kutyafáját-de-szexi Hailey. Kimerítő karakter - testileg és lelkileg is kimeríti az olvasót. Ezt persze jó értelemben gondolom, mikor egy darabon Nyáron bejött a boltba (ahol dolgoztam) egy autista kisfiú - nadrágot kerestek a nagymamájával, de olyat ami derékben és bokában nem gumis, mert a kisfiú azoktól félt. Bár végül nem jártunk sikerrel, de a beszélgetés során kiderült, hogy a kissrác nagyon ért az elektronikai dolgokhoz, imádja őket - különösen érdekelte a mágneses biztonsági zár, amit ruhalopás ellen használunk, kíváncsi volt rá, hogy működik. Bár nagyrészt a mamájával beszéltünk, de néha ő is bele-bele szólt. De igaz, ami igaz, nem nagyon nézett a szemembe. Ahogy a történetben Jamie se. Jó ötlet volt szerintem, hogy az autista vonalat is beleszőtte a történetbe az írónő, érdekes volt megtudni róla különböző dolgokat, pláne Jamie-től. A másik oldalról viszont néha már túl sok volt az én-vagyok-a-férfi dominanciája, kicsit idegesített. Szerintem Hannaht is, és ebből lehetett volna kicsit kevesebb is - Jamie vonzereje így sem veszett volna el.
végigkövethetjük a személyiségfejlődését az Aspergeres, fura kisfiútól a magabiztos, szexistenig. Nem találkoztam még karakterrel, aki ekkora hűséget és emésztő szerelmet képviselt volna. Imádtam a hercegnő-effektust (ahogy Hannaht a tenyerén hordozta), az odaadását, és hogy figyelt a körülötte élők igényeire. Igazi, sikeres férfi lett belőle, akiért csak úgy bomlanak a nők, de ő mégis kitartott végig a szerelme mellett.
A szereplőkkel kapcsolatban tetszett még, hogy a mellékszereplők sem laposodtak el. A kevésbé fontosan ritkán jelentek meg, így nem is volt zavaró, hogy nem tudtunk meg róluk sokat. A fontosabbakról pedig megtudtunk mindent, amit kellett. A pozitív szereplők (A nagymama, Bree) szívet-melengetően kedvesek voltak - IMÁDTAM őket. Különösen Breet, hogy akkor jelent meg, mikor a legnagyobb szükség volt rá, és igaz barátnak bizonyult. Rachelt azonban sajnáltam. Kedveltem az elején, szóval kicsit csalódott vagyok, hogy kiderült róla, nem igaz barát - csak egy önző, kétszínű dög. Nem értettem, hogy miért tartotta többre a büszkeségét, mint a barátságukat. A Hailey szülők igazi fejtörést okoztak. Mire Ian végre megjavult, Rose megőrölt - persze nem szó szerint. Szerintem Ian az, aki végül jobb ember lett a tragédia után, és annyira tetszett, hogy végül megjavult a kapcsolata Jamie-vel. Rose-t pedig utáltam - értem én, hogy történt, ami történt. De hahó! Jamie is a fia, nem kellene az ő boldogságának is örülnie?
Végül pedig nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy bár ez egy erotikus könyv minden megvan benne, ami ki is emeli közülük. Egyáltalán nem csak a szex-jeleneteken van a hangsúly, van mögötte történet és a szereplők háttere rengeteget ad hozzá. Ez több, mint egy sima erotikus regény. Az elején féltem tőle, hogy a szexről fogok csak olvasni, de kellemesen csalódtam. Körbeutazhattam a világot, sikereket és csalódásokat élhettem át, közben meg jót szórakoztam az események folyása fölött. Rengeteget adott nekem ez a könyv, valamit mélyen belül megmozgatott bennem, kicsit másnak érzem magam az elolvasásra után. Köszönöm ezt az élményt, Renáta W. Müller!
És akkor jöjjön Ő maga, Mr. Jamie Azt-a-kutyafáját-de-szexi Hailey. Kimerítő karakter - testileg és lelkileg is kimeríti az olvasót. Ezt persze jó értelemben gondolom, mikor egy darabon Nyáron bejött a boltba (ahol dolgoztam) egy autista kisfiú - nadrágot kerestek a nagymamájával, de olyat ami derékben és bokában nem gumis, mert a kisfiú azoktól félt. Bár végül nem jártunk sikerrel, de a beszélgetés során kiderült, hogy a kissrác nagyon ért az elektronikai dolgokhoz, imádja őket - különösen érdekelte a mágneses biztonsági zár, amit ruhalopás ellen használunk, kíváncsi volt rá, hogy működik. Bár nagyrészt a mamájával beszéltünk, de néha ő is bele-bele szólt. De igaz, ami igaz, nem nagyon nézett a szemembe. Ahogy a történetben Jamie se. Jó ötlet volt szerintem, hogy az autista vonalat is beleszőtte a történetbe az írónő, érdekes volt megtudni róla különböző dolgokat, pláne Jamie-től. A másik oldalról viszont néha már túl sok volt az én-vagyok-a-férfi dominanciája, kicsit idegesített. Szerintem Hannaht is, és ebből lehetett volna kicsit kevesebb is - Jamie vonzereje így sem veszett volna el.
végigkövethetjük a személyiségfejlődését az Aspergeres, fura kisfiútól a magabiztos, szexistenig. Nem találkoztam még karakterrel, aki ekkora hűséget és emésztő szerelmet képviselt volna. Imádtam a hercegnő-effektust (ahogy Hannaht a tenyerén hordozta), az odaadását, és hogy figyelt a körülötte élők igényeire. Igazi, sikeres férfi lett belőle, akiért csak úgy bomlanak a nők, de ő mégis kitartott végig a szerelme mellett.
A szereplőkkel kapcsolatban tetszett még, hogy a mellékszereplők sem laposodtak el. A kevésbé fontosan ritkán jelentek meg, így nem is volt zavaró, hogy nem tudtunk meg róluk sokat. A fontosabbakról pedig megtudtunk mindent, amit kellett. A pozitív szereplők (A nagymama, Bree) szívet-melengetően kedvesek voltak - IMÁDTAM őket. Különösen Breet, hogy akkor jelent meg, mikor a legnagyobb szükség volt rá, és igaz barátnak bizonyult. Rachelt azonban sajnáltam. Kedveltem az elején, szóval kicsit csalódott vagyok, hogy kiderült róla, nem igaz barát - csak egy önző, kétszínű dög. Nem értettem, hogy miért tartotta többre a büszkeségét, mint a barátságukat. A Hailey szülők igazi fejtörést okoztak. Mire Ian végre megjavult, Rose megőrölt - persze nem szó szerint. Szerintem Ian az, aki végül jobb ember lett a tragédia után, és annyira tetszett, hogy végül megjavult a kapcsolata Jamie-vel. Rose-t pedig utáltam - értem én, hogy történt, ami történt. De hahó! Jamie is a fia, nem kellene az ő boldogságának is örülnie?
Végül pedig nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy bár ez egy erotikus könyv minden megvan benne, ami ki is emeli közülük. Egyáltalán nem csak a szex-jeleneteken van a hangsúly, van mögötte történet és a szereplők háttere rengeteget ad hozzá. Ez több, mint egy sima erotikus regény. Az elején féltem tőle, hogy a szexről fogok csak olvasni, de kellemesen csalódtam. Körbeutazhattam a világot, sikereket és csalódásokat élhettem át, közben meg jót szórakoztam az események folyása fölött. Rengeteget adott nekem ez a könyv, valamit mélyen belül megmozgatott bennem, kicsit másnak érzem magam az elolvasásra után. Köszönöm ezt az élményt, Renáta W. Müller!
Borító: 5* Imádtam, szerintem nagyon igényesen kivitelezett!
Kedvenc karakter: Bree, Sven, Hannah
Korhatár: 18+
Értékelés: 4
"Mégis, hogy viselkedik az ember az exsógorával, aki épp szerelmet vallott neki? Van erre valami precedens, előírt magatartásforma?"
Kitartást kívánok a hét további részére mindenkinek!
Köszönöm!
VálaszTörlésÉn köszönöm a lehetőséget! :)
VálaszTörlés