Bevallom, már egy ideje ismét olvasási-válság ütöttem fel a fejét az életemben, úgyhogy kisebb szünetet tartottam, hiába volt legalább ötven könyv a várólistámon. De mindennap éreztem a könyvek hiányát, úgyhogy megfogadva egy jó barátom tanácsát, elővettem a régi kedvenceimet, amik segítettek visszaterelni a megfelelő vágányra az életem. Ekkor történt, hogy fejest ugrottam végre a várólistám feneketlen mélységeibe - így született meg R. F. Kuang Mákháborújának értékelése.
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2019
Besorolás: fantasy, Kína
Fordította: Ballai Mária
Goodreads: 3,99
Oldalszám: 572 oldal
Fülszöveg: Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt. Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.
A kÖNYVRŐL
A fantasy világirodalom mozgatórugói évszázadok óta az európai környezettel, fehér hősökkel megáldott történetei. Ennek nincs különösebb oka - a legtöbb szerző magát szeretné visszaadni a történetekben, és az olvasók is közelebb érzik magukat a szereplőkhöz, ha hasonlít hozzájuk a szereplők többsége. Valljuk be, az egzotikusabb nemzetiségek író képviselői nincsenek többségben - ámbár nem állítom, hogy az utóbbi évtizedekben főleg, nem váltak volna ők is a világirodalom részévé. Az elmúlt évtizedekben számos olyan szerző jelent meg a köztudatban, akik történetük helyszínét nem európai környezetbe helyezték, nem európai szereplőkkel. Ilyen volt például a Vér és Csont gyermekei (amiről az értékelésem ITT tudjátok elolvasni - 5/4,5*), a Bronzváros (5/?) vagy az Utolsó Namsara (5/4). R. F. Kuang Mákháborúja is egy ilyen mű - és mint egy ütős fantasy általában, ez is tele van rengeteg kiontott vérrel és elejtett könnyekkel.
A Mákháború gyakorlatilag egy fantasy világba oltott 20. századi Kína, aki folyamatos versenyt folytat a rohamosan fejlődő Japánnal. A Nikara Birodalom és a Mugeni Föderáció között zajló csatározások számos olyan 20. századi eseményt ölelnek fel, amik valós alapokon nyugszanak. A könyvben szereplő rettenetes emberi kegyetlenség, gonoszság pedig valódi, nem a képzelet szüleménye.
Maga a szerző mindössze tizenkilenc éves volt, mikor megírta debütáló regényét és olyan sikert aratott vele, amit sokan csak több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött tudnak csak elérni. Rebecca Kínában született 1996-ban. Édesapja családja révén első kézből származó információkat szerzett a 2. kínai-japán háború viszontagságairól, míg édesanyja oldalán a nagyapja harcolt a Csang Kaj-sek kirobbantotta forradalomban. Bár ő maga sosem élt meg hasonló viszontagságokat, a családi történetek szájról szájra terjedése akaratlanul is, de nyomot hagy maga után.
A történetről
A kiinduló helyszín Tikani - egy a Nikara Birodalomban létező tartomány apró falva - hatvan évvel a második Mákháború lezárása után. És bár győzelemmel zárult a birodalom részéről, mégse honol béke az országban. Egyrészt a tartományok fölött gyakorolt impérium bár a császárnő kezében összpontosul, a hadurak mégis egymás között viszálykodnak, nincs bizalom, se együttműködés - ezzel gyengítve politikailag az ország stabilitását. Másrészt messze-messze, de mégis azért elég közel ott lebeg egy harmadik háború lehetősége. Ez érződik minden egyes parancs, minden egyes tett és szó mögött - Kuang nagyszerűen érzékelteti a lappangó, fokozódó feszültséget oldalról-oldalra.
A másik oldalt a Japánt megszemélyesítő Mugeni Föderáció képviseli, az az apró szigetállam, aminek erősségét a polgárok császárukba vetett, egységes, megrendíthetetlen hite adja. Ezen kívül feltűnik még egy Hesperia nevű, istenhívő nagy állam, aki lényeges szerepet játszott a második Mákháború lezárásában - ennél többet nem is tudunk meg róla az első részben. (Európai vonatkozások egyedül ebben az országban ismerhetőek fel, bár mindössze elég homályosan.) A történet egy háborúban elárvult, különleges lány Fang Zsu-nin sorsát követi nyomon három fő helyszínen keresztül. Elsőnek a kiszolgáltatott, ópiumcsempészek által befogadott és reménytelen sorsú Rint ismerhetjük meg. Hogy szerencsétlen jövőjét elkerülje (nem is sejtve, hogy egy még rosszabb jövőért cseréli el), jelentkezik a birodalom legnehezebb felvételi rendszerén alapuló oktatásba, amibe meglepő módon felvételt is nyer - az egyik legrangosabb katonai iskolába, a Szinegardba.
Az első részben megismerhettük Rin gyerekkori világát, a hányatott sorsú lányt, aki menekülni, szabadulni akar a világából bármi áron. A másodikban már az elit katonai akadémia környezetében küszködő, feltörekvő tehetség útját követhetjük nyomon, híres-hírhedt szereplők mellett, akik segítenek építeni a történet rejtélyeit, izgalmait kockáról kockára. Kuang betekintést enged az iskolai mindennapokban - az órákba, a viszályokba és különböző sorsokba -, gyönyörűen ábrázolva a környezetet, építve az izgalmakat. Nem ad egyszerre túl sok részletet, épp csak annyit, hogy ne lohadjon le az olvasó érdeklődése. De mindig, állandón elrejt egy apró rejtélyt, fontos mondanivalót, lényeges elemet, ami miatt nem beszélhetünk könnyű olvasmányról. Az írónő által legtöbb idézett szerző is egy kínai filozófus volt, Szun-ce.
Rin nem egy átlagos hősnő - ő a dühét használja fel a túlélés érdekében, többnyire magányosan harcol az egész világ ellen, a kiközösítettség ellen. A lány legfőbb karakterjegyei a küzdésen, a türelmetlenségen és a bizonyítások alapulnak. A küzdés érhető, a bizonyítás pedig aköré épül, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tegye, őt nem tiporhatják a porban, kiérdemelte az akadémián elfoglalt helyét. A türelem pedig a hatalom iránti vágyából fakad. Mikor kiderül, hogy képes a mágia alkalmazására, az egyik legerősebb, de legrosszabb Isten, a Főnix kiválasztottjává válik. Ezzel a kiválasztással indul el egy lavina, amellyel Rin a harmadik, és egyben utolsó helyszínre sodródik. A háborúba. A Mugeni Föderáció megszegve a békeszerződést, háborút indít a Birodalom ellen - egy olyan háborút, amelyben a nikarák nem számíthatnak már Heszperia segítségére. Helyette egy csapat, különleges harcos tudhatnak maguk mellett - olyanokat, akiket még a mugenieknél is kevesebbre tartanak. Háborúban azonban nincs választás, ha életben akarnak maradni végül.
A gyerek megszűnik gyereknek lenni, amint kardot adnak a kezébe. Amint megtanítják harcolni, amint felfegyverezik, és az arcvonalba állítják. Onnantól katona.
Szerintem ez a legsötétebb, legembertelenebb része a műnek. Vér, halál és kegyetlenség. Erős, idegőrlő és részletes leírások adják a történet fő magját. Sokszor volt, hogy félre kellett tennem a könyvet, annyira elborzasztott a cselekmények folyása, a leírások és az az embertelenség - ami valójában is létező dolog és lesz is a mi világunkban ezután is. Elszomorított, hogy tudom a szerző egy valós eseményre alapozta a csata elemeit, helyszíneit és történéseit, a kegyetlenkedések, kínzások és gyilkosságok valóban megtörténtek. Gyönyörűen és borzasztóan megalkotott történetvezetés, nem csoda, hogy már a megjelenés után a sikerlisták élére került, és számos szakmai díjra jelölték az alig 22 éves pályakezdő írónőt. Először leginkább a borító miatt esett erre a könyvre a választásom - aztán az olvasást már szó szerint a borító folytattam, a külsőségeket elhagyva, akár csak ez a lecsupaszított történet, ami az én lelkemet is arra késztette a végére. Rin maga is kegyetlenné vált a befejezésben, de erre az események késztették, a mugeni kegyetlenség és a drogok, amikbe szintén az ellenséges nemzet hajszolta végül. Bár egy lassan épülő történetről van szó, pontról-pontra követhető volt Rin motivációja, ami miatt azokat a bizonyos döntéseket hozta. Kétségünk sincs afelől, hogy mi miért történt.
A történet az emberek vallásukba vetett haldokló és szárnyaló hite köré épül. Ez áll a középpontban - befolyásolja a szerelők döntéseit, érzelmeit és magát a történetet is. Míg a nikarák elhagyták vallásuk gyakorlását, addig Mugen ereje a császárukba vetett fanatikus, isteni piedesztálra emelt hitükből fakad. Ez a két erő csap össze egymással folyamatosan.
A történet az emberek vallásukba vetett haldokló és szárnyaló hite köré épül. Ez áll a középpontban - befolyásolja a szerelők döntéseit, érzelmeit és magát a történetet is. Míg a nikarák elhagyták vallásuk gyakorlását, addig Mugen ereje a császárukba vetett fanatikus, isteni piedesztálra emelt hitükből fakad. Ez a két erő csap össze egymással folyamatosan.
Az első részek általában egyfajta próbaverziók, melyet általában egy mestermű követ. A háború sok felvezetés és körítés nélkül kerül a történetbe, a jelentős része a csatákat öleli fel. Rin nem egy előregondolkodó, következetes karakter. Csak a holnapra gondol, következmények nélkül. Egy ponton igazi hazafivá válik, ennek oka nem volt világos. A nikarák bántották, megszégyenítették és árvaságra juttatták - mégis ezért a nemzetért harcol utolsó csepp véréig, ameddig elméje meg nem bomlik.
Ha akadt valami, amit Zsin megtanult az országa történelméről, az az volt, hogy a Nikara Birodalomban csak a háború állandó.
Rin Mugen kegyetlenségére ugyanakkora mértékű kegyetlenséggel reagál. A valóságban Japán azonban mindent megtett, hogy mára képes legyen történelmének ezt a részét elfelejteni. Megfelelő és pontos történeti kontextus nélkül, Japán Mugenként való bemutatása könnyen rasszista ábrázolásként értelmezhető. Szerencsére segít, hogy a történet Rin szemszögéből játszódik, viszont így se szabad Rin véleményét Kuang véleményével azonosnak tekinteni. Ezen kívül van egy kezdetleges ötlet romantikus szál kialakítására, szerencsére ez hamar szörnyethal Önön feleslegességében. Egy kemény, háborús fantasy főhősnőjéhez nem illik a YA fantasyk gyenge, Mary Sue jellegű karaktere. És nem is lehetne a hangsúlyt a szerelemre helyezni, elég komikusnak hatna ebben a rövid életű világban.
KONKLÚZIÓ
A Mákháború egy olyan könyv, ami azután is veled marad, hogy befejezted. Lassan ülepszik le benned, beszél hozzád és emlékeztet arra a sötétségre és haragra, ami az olvasás közben emésztett. Kihív, hogy nézz szembe a háború erőszakosságával és ésszerűtlenségével szemellenző nélkül. Még napokkal azután is, hogy elolvastam, sem vagyok biztos abban, hogy szerettem vagy élveztem az olvasást. Nem egy könnyű olvasmány, ami lágy szívű, békés embereknek való. Mondjuk a háború sem. Mégis minden szörnyűség ellenére nagyon örülök, hogy elolvastam!
HOGY AJÁNLOM-E?
Azoknak, akik szeretik a grimdark fantasyk kegyetlen, sötét, realisztikus tónusát. A háború szörnyűségeinek, izgalmainak élethű leírását. A köntösbe bujtatott történelmet. A karakter központú történeteket és az Ázsia inspirálta műveket.
ÉRTÉKELÉSEM
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése