Értékelés #6 - Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Értékelés #6

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Rendelt meg itt: GABO, Libri, Líra

Megjelenés: 2018. március 31.

Besorolás: YA, elgondolkodtató, romantikus

Oldalszám: 360 oldal

Fordító: Bíró Péter
Goodreads: 4,13

Nem is tudom, mivel kezdjem. A gondolatok örvényként keringenek a fejemben, és mind elég ellentmondásos. Általánosságban azt tudom elmondani, hogy ez a könyv tükröt állít a világ elé - megpillanthatjuk benne, hogy milyen egy elferdült társadalomban élünk. Szokták mondani, hogy a gyerekeknél nincsen gonoszabb, brutálisan őszinték és nem gondolnak bele a tetteik következményeibe. Persze vannak kivételek is, akik miatt még nem veszett el az emberiségbe vetett hitem, de például a könyv elolvasása után tettem egy szomorú felismerést. 

Korábban alig vártam, hogy befejeződjön a középsuli - a bántalmazások, gúnyolódások és sértegetések. Eddig azt gondoltam, ha betöltöm a 18-at, akkor ez mind megszűnik, de rá kellett döbbennem, hogy kitolódott ez az életkor. Manapság a felnőttekre ugyanúgy jellemző, hogy negatívan viszonyulnak a társaikhoz - kinevetik a háta mögött, kibeszélik és aláássák az önbizalmát. Sajnos idáig jutott ez a világ, már néha a felnőttek sem gondolnak a szavaik következményeire.

Ezenkívül a könyv rávilágított, hogy milyen elcseszett egy világban is élünk, ahol az embernek nincs joga a magánélethez, ha valaki egy kicsit furcsa, akkor ő már kitaszítottá is válik, hogy nagyon kevés ember van, akire igazán számítani lehet és, hogy még a saját családod is hazudhat neked. 

Ez a könyv is - ha nem is teljesen -, de részben erről szól.

SZEREPLŐK

Kit Lowell elveszti az édesapját autóbalesetben. Mivel nagyon közel álltak egymáshoz, ez szinte feldolgozhatatlan számára - mégis megpróbálja, leginkább egyedül. Eltávolodik a barátaitól, az édesanyjától - akivel különösen megromlik a kapcsolata, miután olyan dolgok derülnek ki a szülei kapcsolatáról, amik alapjaiban rengetik meg Kit világképét.

A baleset után magába fordul, elhanyagolja az iskolai kötelességeit, céljait - amikért korábban keményen dolgozott. Érzelmileg összeomlik, meging az önbizalma és evési zavarok is jelentkeznek részben nála. Hallottatok már a gyász feldolgozásának fázisairól? A történeten keresztül végighaladunk a teljes folyamaton. Kit a történet folyamán depressziós lesz, dühös és végül felépül. 

De ehhez segítségre volt szüksége - a könyv végére Kit felismeri, hogy kik is voltak azok, akik mellette álltak egész idő alatt és átsegítették a gyászon a maguk módján. Ebben a nehéz időszakban, még a szerelem is rátalál egy olyan személy képében, akire sosem gondolta volna, hogy valaha szerelmes lesz belé.

Én nem ismerhettem apa szüleit, és ha egyszer nekem gyerekem születik, ő sem fogja ismerni apát. Ha egyszer majd egy oltár felé lépegetek, apa nem lesz ott mellettem, és az évzárón is csak anya fog ott ülni a tömegben, és mostantól minden egyes boldog pillanatunk mélyén ott lesz ennek a veszteségnek a makacs, keserű ás fájdalmas utóíze.

David Drucker, az Asperger-szindrómás magának való fiú, mindig is egyedül volt. Ebben a magányos világába toppant be Kit, mikor a barátai szánakozása elől menekülve, letelepedett hozzá az ebédlőben. Ez szokatlan volt a fiú általában előre megtervezett életében, de mivel a nővére által kitalált bizalom lista csúcsán állt, elfogadta a jelenlétét. Davidnek van egy naplószerűsége (ami később fájdalmas bonyodalmakat okoz majd neki), amiben feljegyzéseket vezet az osztálytársairól, hogy kiben bízhat és kiben nem. Ez az ő iránytűje az emberekhez, ugyanis bár a fiú 168-as IQ-val a legokosabb az iskolában, az emberekhez, érzelmekhez és úgy igazából az élethez nem igazán ért. Érzéketlen, szókimondó és az EQ-ja, hát 0. 

A logika az ő terepe, nem tud sajnálkozni, még a szerelmet sem igazán érti. Viszont a történet folyamán hihetetlen személyiségfejlődésen megy keresztül. Korábban Kit és saját maga is "jófajta furának" tartotta, de a végére szinte "normálissá" válik, a maga módján. 

A TÖRTÉNET

Szóval ez a történet az önfelismerésről, a különböző értékek átértékeléséről és a gyász feldolgozásáról szól összefoglalva. A történetet Kit és David szemszögén keresztül, tehát váltott szemszögből olvashatjuk. A romantikát sem hiányoltam a történetből, teszett ez a lassan kibontakozó, tapogatózó szerelem Kit és David között, édes volt. Megkaptam, amit vártam - egy finom, izgalmas young adult történetet.

Rengeteg tudományos megközelítés is szerepel, amiken keresztül David igyekszik segíteni Kitnek - ezekkel próbálja elmagyarázni az érzéseit, a véleményét és a gondolatait, amik legtöbbször érthetetlennek tűnnek a külső szemlélő számára. Hisz mégis ki ért a kvantumfizikához vagy a multiverzum elméletéhez? Én nem, de ettől függetlenül szerintem pont annyit használta a tudományt

eszközként az írónő, amennyire szükséges volt. Szerintem rendkívül aranyos volt David, ahogy próbálta Kittel megértetni a különböző dolgokat!

A másik dolog, ami még tetszett, hogy az írónő sosem hagyta, hogy leülepedjen a feszültség. Amint megnyugodni látszott volna a helyzet, egymás után robbantotta a bombákat, amik egyik ámulatból a másikba ejtettek. Folyamatosan csavargatta a történet szálait, főleg a végén. (Még csak nem is sejtettem!)

Ez a könyv összetört, megragadott, aztán megint összetört. Tudjátok az én apukám is meghalt, szóval teljesen megértettem, min megy keresztül Kit. Néha még ma is elgondolkozom, hogy milyen lett volna, ha apa nem hal meg, de mindig rájövök, hogy ez nem segít. Apát már nem tudom visszahozni, de megpróbálhatok helyette olyan életet élni, amilyet ő is teremteni akart volna nekem. Davidet is ugyanúgy megértettem, engem is sokszor cikiztek, félreértettek az osztálytársaim, így tudom milyen szenvedés lehetett neki a Kit előtti élet.

Ezenkívül tanulságos olvasmány volt még, mert segített megértenem valakit, akit eddig nem sikerült (Ez a valaki ugyanolyan, mint David teljes mértékben, azzal a különbséggel, hogy ő még az út legelején tart csak.) és elgondolkodtam azon, hogy egy kicsit nekem is máshogy kellene az élethez állnom.

Ja, és arra is rájöttem, hogy nekem is szükségem lenne egy Davidre – a tudományos dumájával, a krav maga tudásával és a brutálisan őszinte személyiségével együtt. Ki tudja, talán még a kvantummechanikát is képes lenne megszerettetni velem! <3

Remélem segít majd ez  könyv azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint Kit vagy David.

NAGYON AJÁNLOM A KÖNYVET!