Már a bejelentés napján felkerült az áprilisi TBR listámra, és ISTENEM! Olyan jól tettem! Ismerem magamat, később fix, hogy megbántam volna a halogatást. A Kamuzások, kavarások szereplőivel, történetével összehasonlítva, Snow és Ash magasan veri Sallyt és Beckset, sajnálom. Bár kicsit kiforratlannak tűnhet a történet, de az olvasási élmény mindenért kárpótol, higgyétek el nekem!
Kiadó: Móra Kiadó
Fordító: Erényi Mónika
Besorolás: romantikus, ifjúsági
Oldalszám: 320 oldal
Goodreads: 4,04
Fülszöveg: Snow-Soon Lee tizenhét éves, koreai, és Bruce Lee a példaképe. A harcművészet koronázatlan királynője nem az a bulizós típus, de ha felheccelik, akár egy vadidegen, dögös srácot is hajlandó lesmárolni a moziban, hogy bebizonyítsa, nem csak a gyilkos ütéseivel tud hatni a fiúkra. Ja, hogy a kapucnis szívtipró a dúsgazdag szenátorjelölt egy szem fia? Uppsz… Semmi vész, úgysem találkoznak többé. Vagy mégis? Ash lerázhatatlannak tűnik, és kissé paranoiás anyja a családot ért halálos fenyegetések miatt elképesztő ötlettel áll elő: azt akarja, hogy Snow legyen a suliban a fia testőre. Vajon meg tudja védeni a nindzsalány Asht a titokzatos zsarolóktól? És Snow-t ki védi meg az újabb csókoktól?
Ez nem az a történet, amit hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni - szóval nem egy Büszkeség és balítélet. De mivel sem a klasszikus műveket, sem a lassan folyó történeteket nem szeretem a Nindzsalány jobban belopta magát a szívembe.
A könyvről
A 17 éves Snow-Soon Lee seggeket rúg szét - a szó szoros értelmében Szabad idejében a családja által üzemeltetett harcművészeti akadémián melózik, és többet tesz azért, hogy ő lehessen a következő Bruce Lee, mint hogy a pasizással törődne inkább. Valójában Snowt még soha nem is csókolták meg. De a Csajos Estéjükön végre eldönti, hogy be fogja bizonyítani a barátainak (és saját magának), hogy ő nem az az unalmas fiús lány, akinek gondolják. Mielőtt meggondolhatná magát ,megcsókol egy dögös idegent, és még a magasan képzett testőrei elől is sikerül meglépnie.
Egyetlen egy lopott csók...
Ash Stryker utolsó évét finoman szólva is elrontották. Politikus édesapja kivette a Chariot Gimiből, elválasztva őt a bajnoki címet nyert foci csapatától. És most egy pedáns magánsuliban ragadt barátok, csapat és már esélye sincs arra, hogy a megfigyelők felfedezzék a meccseken. Ráadásul - köszönhetően a halálos fenyegetéseknek, amit az édesapa nap, mint nap kap - még saját testőrséget is a nyakába varrnak. Mikor a moziból ismert titokzatos lány megint feltűnik, Ash egy dolgot már biztosan tud: hogy nem fogja elengedni őt ismét.
Egy érdekes munkalehetőség.
Egy látszólag véletlen támadás után Ash anyukája mindenkit meglep. Felkéri Snowt, hogy váljon a fia személyi testőrévé a választások végéig. De vajon Snow kick ass jártasságai elégnek bizonyulnak majd az Ash családját ért egyre gyakoribb atrocitások ellen? És ami még fontosabb, Ash vajon képes lesz rávenni az ő kis nindzsáját, hogy az erkölcsöket félredobva ismét megcsókolja?
Néha még a rossz fiúknak is szüksége van saját testőrre.
Snow egy igazi belevaló, vagány koreai csaj - nem mellesleg kitűnő harcművész, és még gyönyörű is. Valljuk be, melyikünk nem akart már legalább egyszer olyan lenni, mint ő. Én tutira! Pláne, ha egy olyan srác jár a csomag mellé bónuszként, mint Ash Stryker. Kettejük fel-fellobbanó érzelmei kiszínezték a történet minden négyzetcentiméterét, Snow riposztjait pedig imádtam, annyira feldobták a történetet.
– Utálom a férfiakat – húzta el a száját. – Az a két srác lecsekkolt, te kinyitottad nekem a kocsiajtót, most meg a táskámat viszed. És mindez e emiatt a hülye szoknya miatt történik.
Rengeteg ázsiai sorozatot nézek, és azokkal összehasonlítva Snow viselkedése merőben különböző. Bárcsak a sorozatok női főhősei fele ennyire tökösek lennének! Szívesebben nézem/olvasom az olyan történeteket, ahol a lány egyes egyedül üt ki tizenkét pasit. A pasi háta mögött majd ÉN elbújok, könyörgöm akkor már a könyvekben és a filmekben képviseljék a női nemet karakánabb főhősnők - egy kis példát mutatva! Snow-Soon szerencsére bőven az - nem egy Kim Kardashian -, de legalább nem a képmutatás miatt szeretik az emberek. Ő egy igazi fiús lány, rejtett csajos attitűddel.
Ash már más tészta. Ha most engednék a belső szörnyemnek, az értékelés valószínűleg annyiból állna, hogy:
ASH, MARRY ME! AHW, MAN! *elájul*
Kissé rövid lenne szerintem, szóval igyekszem erőt venni magamon, ígérem. Imádtam azokat a jeleneteket, amikben Ash próbálja játszani a bátor őrző szerepét, annak ellenére, hogy Snow teljesen kézben tartja a dolgokat. És, oh man! Nekem is kell egy ilyen srác, aki hajlandó elviselni a friendzone tikkasztó szerepkörét, nem zavarja a távolságtartás és a lassan kibontakozó érzelmek sem - türelmesen várakozik, míg végül övé lehet a lány. A vágyakozó gondolatai, hogy mennyire odavan Snow-ért pedig csak feltették még jobban az i-re a pontot! Pimasz, édes és romantikus a maga módján. Kettőt kérek belőle!
Te jó ég! A hétből öt napon keresztül napi nyolc órán át vele leszek anélkül, hogy úgy tűnne, zaklatom. Ennél jobb már nem is lehetne!
Bár maga a történet eléggé kiszámítható volt, néha kissé klisés is, de a vicces, akciódús, néhol rejtélyes jelenetek és az imádnivaló karakterek mindenért kárpótoltak. Vicces, könnyed olvasmány volt, aminek minden sorát élveztem!
Még a kevésbé fontos szereplők is rendesen a szívemhez nőttek - Pepe, Sadie és Mrs. Stryker aztán rendesen feldobták a történetet, sziporkáztak és mindig oldották, vagy szították épp a feszültségeket. A cameo jelenetért pedig külön köszönet Ms. O'Gormannek, már épp kezdtem hiányolni Becks-et!
– Most is rád nézek. – Megvonta a vállát, látszott rajta, hogy feszeng. – Egész csinos vagy. Mondhatjuk.
– Hát kösz szépen.
– Örülhetne, ha veled lehetne.
– Ez a beszélgetés kezd egyre furább lenni, Pe.
Mint a koreai kultúra nagy rajongója, őrülten boldog voltam a különböző kulturális vonatkozásokért - a kifejezések használata, a koreai konyha, és nem mellesleg a K-pop miatt is. Nekem is az egyik kedvenc bandám a Bigbang - szóval volt fangörcs rendesen, mikor megláttam. Viszont Taeyang nevének magyarosításáért muszáj fekete pontot adnom! Aú!
Konklúzió
Nagyon édes könyv volt, a szereplők imádnivalóak és a klisék sem okoznak fejfájást, mint sok másiknál! Pár kiszámítható jelenetet leszámítva szerettem olvasni, szinte olvastatta magát! Sajnos túl hamar átrágtam magam rajta.
Hogy ajánlom-e?
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed, romantikus történeteket, ahol a lány menőbben képes kiütni a rossz fiúkat, mint bármelyik férfi főhős. Ez az a könyv, ahol a felállás fordított - és a lány játssza a hős megmentőt.
Értékelésem
Egyébként ti melyik borítót szeretitek jobban? Az eredeti amerikait, vagy a magyart? Kivételesen én a magyar mellett teszem le a voksomat, pedig általában a külföldi mindig jobban bejön! A címért pedig egyenesen oda-vissza vagyok, olyan aranyos - illik is a történethez!
Alig várom, hogy az új Cookie O'Gorman könyv is kijöjjön magyarul! Hallottatok már róla? A címe The Unbelievable, Inconceivable, Unforeseeable Truth About Ethan Wilder, és két kiközösített fiatal történetét meséli el a romantika berkein belül, természetesen. Külföldön nagy népszerűségnek örvend, remélem itthon is sokan szeretni fogják, ha egyszer megjelenik.
A Nindzsalányt a képekre kattintva tudjátok megrendelni!
Ha van kedvetek írjátok le a véleményeteket itt kommentben!
És kedves Móra!
Köszönöm, hogy biztosítottátok a magyar olvasók számára ezt az édes könyvet, nem győzöm mondani, mennyire hálásak vagyunk emiatt!
Szép hétvégét és jó olvasást!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése